Bizony, bizony a kocka, az a bizonyos, el lett vetve. El is gurult, sőt gurul azóta is, messzi völgyekbe, barlangokba mert nem találta meg a helyét.Még minden bizonnyal keresi az élet adta legjobb lehetőséget.

Mi történt azóta az oroszlánnal? cicukám beteg, gyenge. Időnként , mert ám csal a látszat, próbálgatja már az erejét.Nem szereti se azt hogy beteg, se azt hogy gyenge,sem azt hogy elfelejtik ki is ő valójában........ ezért másolom ide a híres és mindenki kedves mesemondójának igaz történetét a beteg oroszlánról.

BENEDEK ELEK meséje és egy kedves oroszlános dal , mert rákattintva és úgy olvasva a történetet bizonnyára a kettő együtt megteszi itt is és a blogon túl is csodatévő mesebeli erejét:

http://www.youtube.com/watch?v=co_rshe59fc&feature=player_embedded

Aki végig olvassa a történetet és szereti cicukáját, remélheti, hogy előbb utóbb minden jóra fordul:-))

Betegen feküdt barlangjában az állatok királya. Elsőnek mackó koma ment hozzá látogatóba.- Hogy van felséged? Hogy szolgál az egészsége? - kérdezte mackó koma alázatosan.- Rosszul, nagyon rosszul, - nyögött az oroszlán. - S ez nem elég: még rossz szagú is a barlangom. Nem érzed, medve koma?- De bizony érzem. Rettentő rossz szag van itt, felség.- Mit? - ordított az oroszlán. - Hogy mered ezt mondani? - Felugrott fektéből és szétszaggatta mackó komát.Nemsokára jött a nyúl is. Egész testében reszketett, amint belépett. De hát az illendőség azt kívánta, hogy lássa: hogy s mint szolgál az egészsége az állatok királyának.- Nem érzesz rossz szagot? - kérdezte az oroszlán.- Dehogy, felséges királyom - dadogta a nyúl. - Pompás illat van itt!- Hazudsz! - ordított az oroszlán. - Bizony rossz szag van itt!Szétszaggatta a nyulat is.Harmadiknak jött farkas koma. Ettől is kérdezte az oroszlán:- Nem érzesz itt rossz szagot?Farkas koma hümgetett s azt mondta:- Nincs itt, felséges uram, se rossz, se jó szag.- Hazudsz! - ordított az oroszlán. - Az nem lehet, hogy se rossz, se jó ne legyen.Bezzeg hogy szétszaggatta farkas komát is.No, de pórul járt a szajkó is, mikor a barlang fölé telepedett és ott fecsegett.- Azt mondd meg - mordult rája az oroszlán - miféle szag van itt?- Rossz is, jó is, - felelt gondolkodás nélkül, szajkó módjára, a madár.- Hiábavaló fecsegés, - morgott az oroszlán, s kitekerte a szajkó nyakát.Ez se fog többé össze-vissza hordani hetet-havat, - gondolta a haragos király.Lehet, hogy éppen madárra vadászott a macska, mert akkor dugta ki a fejét a lombok közül. Alázatosan földig hajolt, mikor nagy rémületére észrevette, hogy miféle hatalmas úr színe elé került.- Nem érzesz rossz szagot? - kérdezte tőle a király.- Ahol felséged van, a rossz szag is rózsaillat - felelt hízelegve a cirmos.- Arcátlan hízelgő! - fakadt ki a király s agyoncsapta a macskát.A kutya arra kóborolt. Ezt is megszólította az oroszlán:- Nem érzesz itt rossz szagot?- Mit kíván felséged? Rossz szagot vagy jó szagot érezzek? - kérdezte felelet helyett a szolgalelkű kutya.Az oroszlán ezt is leütötte. Ő feleletet várt nem kérdést.- Hitvány tányérnyaló! - morogta bosszankodva.Végezetül jött róka komámasszony. Mélyen meghajtva magát, alázatosan hajbókolt: csókolom mind a négy lábát, felséges királyom!- Mondjad, rossz vagy jó szag van itt? - kérdezte az oroszlán.Róka komámasszony ravaszul hunyorított s mondta:- Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, bocsáss meg, de olyan erős náthám van, hogy nem tudom megkülönböztetni a rossz szagot a jó szagtól.- Na, köszönd a náthádnak - mondotta az oroszlán s kegyelmesen elbocsátotta róka komámasszonyt.
Ezért hát én is mindenkit megértő szívvel bocsájtok útjára, ígérem amint újra ereje teljéhez közeledik a kedves oroszlán új fejezeteket lehet itt olvasni .

A testvér blogban olvasható bejegyzés itt is sok magyarázatra adhat választ.

A neten olvasgatva ezt is, azt is, egy tanulmányra bukkantam. Idézek most egy számomra fontos részt az olvasottakból:

,"Bennett szerint egy átlagos ember hét embert tudhat maga mellett biztosan. Azok, akik csak 2, 3 vagy 4 emberrel ápolnak szociális kapcsolatot, nagyobb kockázatnak vannak kitéve. 'Az embereknek tisztában kellene lenniük azzal, hogy a depresszió formájában jelentkező negatív érzelmek, magány és túlterheltség, káros hatással vannak az agyra' - mondta Bennet.

Ez számomra miért érdekes?Mert ha jól körülnézek, bizony a maximum a 4 ember. Ami önmagában nem kevés, de ha tovább olvasom a tanulmányt , bizony rémisztő.Mert ebben a 4 emberben benne van édesanyám, aki abban a betegségben szenved, amit később a tanulmány, mint intő példát emleget.. Sőt azért is, mert mindentől független én is kevésnek tartom. Ettől bizony egyedül, hatástalan magányosnak érzem magam.Miért is? Mert egész életemben közösségi ember voltam. Olyan "társadalmi lény" aki formálta a közösséget, terjeszteni próbálta az általános műveltséghez tartozó ismeretek sorát. Igyekeztem saját példámmal erősíteni, hogy a szabadság, az igazságosság, a szeretet, szerelem, a barátság, boldogság, öröm és derü és mindezek társai adják azt azt a lelki békét és életérzését, amik élhetővé teszik önmagunk és társadalmi életünket.Ezek mind egyéniségem lényegét tükrözték.(félreértés ne essék voltak, vannak hibáim, mint másoknak is)
Most pedig itt állok mázsás terhekkel a vállamon, szinte megoldhatatlan problémák sorával.Ezek bizony negatív érzések sorát hozzák.Erősítik bennem a magányosság érzését. Pedig vágyaimban még élnek a boldogság pillanatai a múltaké és eljőhetőké is.Fülemben viszont felcseng egy vers sora, amelyben szól:" a holló soha már" szeretném, ha rossz verstől "csengene" a fülem.
Ezért próbálok meg mindent megtenni erőmhöz képest, hogy jelen legyek s talán még hassak is. Blogot írok, közösségi oldalakon fejezem ki a véleményem, mint egy felkiáltójelként, hogy : halló még itt vagyok.
Mindenem a rádió, a hírek, események, a zenék, a hangversenyek.Persze olvasok is viszonylag sokat. Pont most van a könvhét utolsó napja.De könyvet venni, vagy színházba-hangversenyre járni, csak mértékkel, nagyon nagy mértékkel tudok.Mondani sem kell, ócska gazdasági szempontjaim miatt.
Mi végre ez a bejegyzés? mert szükségét érzem, hogy megosszam mindazt a félelmet, amit az ember barátaival nem mer megosztani, mert terhelni őket nem szeretném, hisz a mázsáimat nekem kell cipelnem, a problémákat nekem kell megoldani. De!!!, elfáradtam kérem szépen, már régen és nagyon.Szeretnék mint anno Arany János ülni a szigeten és mélázni, merengeni. A válasz most is a : nem lehet.Mert a drága költő is magánya rabja, gondolatai betege lett.Mi lehet akkor a megoldás? Továbbra is keresni azt a "kék madarat" ami még elhozhatja számomra a felmentést, megóv az elszigeteltségtől, segítő kezet is nyújt talán.Valójában hol van a mesebeli Kék madár?
" A madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság és kalitkája az emberi szív.”

Az én szívem eddig is és továbbra is szeretettel telve, nyitva dobog. ( furcsa megfogalmazás, de igaz) Tehát kell lennie egy másik szívnek és ott lakik az a "kék madár"........Talán fészekre talál nálam is..........

A lecke fel van adva, mondhatnám úgy is a "kocka el van vetve"(Alea iacta est mondta Julius Caesar )

Történelmi képek,vágyak peregnek képzeletében, míg lehunyva tartja szemét.A szabadságról álmodik. Nem csupán a mindenkori emberi szabadságot érti ezalatt, de az ő szabadsága is szinte kérdésesnek tűnik. Így aztán tovább figyel egy jelre talán, ami kijelölheti további útját, sorsát.

A főszereplő ( most helyettesítsük a címadóval) tehát az oroszlán szomorú. A kedve nem mondható rózsásnak, bár ez képzavarnak tűnhet, viszont igaz,nagyon igaz.Egy szó mint száz, a főszereplő szomorú és bánatos valamint nagyon bizonytalan, vagy inkább úgy is mondható, hogy elveszni látszik a jövőjére vonatkozó minden álma. Leginkább megfáradt ereje miatt aggódik, hiszen az ő életformája a száguldás, a vadászat,az élet minden percének élvezete.Ez bizony mostanság hibádzani látszik. Ő is mint a vadász, "ül méla lesben":-P ó' micsoda szerep csere..........s miközben mélán mereng jövőjén beléhasít a szörnyű lehetőség, hogy új haza, otthon, terület választásra kényszerül, csak csupán praktikus és anyagi gondjai miatt.Mi lesz már így vele? otthontalanná válik,
ismerős de nem az ő területére kényszerül majd költözni, ahol nem adatik meg számára az ismerős illatok öröme, a jól felismerhető hangok, zörejek jelentése, nem látja se a kék ég fodros felhőit, sem az éjszaka csillagait.Pedig a csillagok fontos jelentéssel bírnak, hiszen ha éjjel felnéz az égre, tudja merre forduljon, elinduljon, vagy várjon még egy csillagnyi pislogásra, egy jelre, egy neszre vagy a távólból zengő párja énekére, a csókra hívó oroszlán-dübörgésre. Így aztán csak az jár a gondolataiban, hogy bizony el kell költöznie, itt kell hagynia az ő területét, édes otthonát . ha itt maradna,előbb utóbb nem lesz ereje semmihez, vadászni se tud majd járni, boldogan nyargalni kedvenc szavannáján se lesz már ereje, sőt párja édes csókját is hiába várná, hisz ha ő elmegy a párja is más vidékre vándorol.Addig míg az égiek döntenek a sorsáról, utóbbi szokását gyakorolja. Fülel és meghallja a távoli éteri hangokat és az
életből beszűrődő zenéket.Most éppen egy régi, régi emberi dal száll felé, amiben szintén az elvágyódásról és a szabadságról énekelnek. Bizony, bizony mert a szabadság (és a szerelem) egyaránt kell embernek, oroszlánnak.Az oroszlán lelkében is felcsendűl a dal. La paloma.......és vágyódik valahová oda ahová a dalban is örök boldogságot ígérnek

Az "oroszláncsók "a mai estén ( anyák napjára) ezt a dalt kapta.

Anyák napja van, mondhatni azt is, hogy volt.

Üzenet- zene nélkül

Egy kis nyugalmat kívánok én, egyetlen mosolyt kínálok én
Halvány színével a nyári éj nekünk is békét igér
Aki ha bántom, mégis szeret, akit az úton a bárány vezet
Zsákjában puha kenyérszelet, hívom, hogy jöjjön velem.

A világ hidd el a jóra éhes
Az ember mindig a széptől ékes
Tudom, hogy másnak túl lágy e dallam,
De néha csendes a tűzvonal

Velünk a bárány de él a farkas
Kicsik vagyunk, míg a sors hatalmas
Tudom, hogy máshol kemény a dallam
Világ megváltás nincs e dalban.

Egy kis nyugalmat kívánok én, egyetlen mosolyt kínálok én
Halvány színével a nyári éj nekünk is békét igér

II: A világ hidd el a jóra éhes
Az ember mindig a széptől ékes
Tudom, hogy másnak túl lágy e dallam,
De néha csendes a tűzvonal

Velünk a bárány de él a farkas
Kicsik vagyunk, míg a sors hatalmas
Tudom, hogy máshol kemény a dallam
Világ megváltás nincs e dalban

Hívlak én, hát jöjj velem
Várni rád oly jó nekem.

Ma van a Költészet Napja.



Isten éltessen örökké József Attila!

TAVASZ VAN! GYÖNYÖRŰ!


Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.

Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!

1924 tavasza

"A vers ("húsvét előtt") a Nyugtalanság völgye című kötetben jelent meg 1916-ban.
A címe bibliai jelentésű, a föltámadás, a béke eljövetelének ígérete.
Nem meghatározottak a sorok és a rímelések sem. Ritmusa, idegesen nyugtalan. Egy bizonyos témát, gondolatot visz végig. Közben új és új motívumokkal bővül. A költő zaklatott lelki állapotával indítja a verset. Megjelennek a háború szörnyűségeit, pusztításait ábrázoló képek. Mindennek ellenére, vers üzenete a békevágy.
A második szerkezeti részben fokozódnak az érzelmek és torlódnak a gondolatok, megjelennek a felszólító mondatok. Az utolsó versszakban, már a béke eszményét hirdeti. Feloldja a feszültséget. Egy nemzetek közötti megbékélést, az összefogás gondolatát hírdeti".
****
Ez a vers nem szó szerint aktuális. Hiszen a háború szörnyűségei hazánkban ma nem fenyegetnek. Ám a költemény és egyben a költő lelki állapota, s az abból fakadó képek nagyon is időszerűek. Az egyértelmü üzenet és a cím bibliai jelentése nekünk szól. Közös vágyunk a megbékélés. A nemzetek közötti, vagy mai viszonyainkra vonatkozó, a nemzetiségek közötti megbékélés és az összefogás szükségességét, annak megvalósulását jelenti számunkra.Mert valójában Húsvét előtt vagyunk, s mi több, sors fordítónak számítható országgyűlési választás előtt.Ezért idézem a verset, hogy annak tudatában, olvassa mindenki, mert ez lesz az idei tavaszunk, választásunk tétje.
Budapest
2010.március 22.
és most is Húsvét előtt járunk........

HÚSVÉT ELŐTT

S ha kiszakad ajkam, akkor is,
e vad, vad március évadán,
izgatva belül az izgatott
fákkal, a harci márciusi
inni való
sós, vérizü széltől részegen,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü malomnak:

ha szétszakad ajkam, akkor is,
ha vérbe lábbad a dallal és
magam sem hallva a nagy Malom
zúgásán át, dalomnak izét
a kínnak izén
tudnám csak érezni, akkor is
- mennyi a vér! -
szakadjon a véres ének!

Van most dícsérni hősöket, Istenem!
van óriások vak diadalmait
zengeni, gépeket, ádáz
munkára hullni borogatott
ágyúk izzó torkait:
de nem győzelmi ének az énekem,
érctalpait a tipró diadalnak
nem tisztelem én,
sem az önkény pokoli malmát:

mert rejtek élet száz szele, március
friss vérizgalma nem türi géphalált
zengeni, malmokat; inkább
szerelmet, embert, életeket,
meg nem alvad fürge vért:
s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is
ez inni való sós vérizü szélben,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü Malomnak,

mely trónokat őröl, nemzeteket,
ább százados korlátokat
roppantva tör szét, érczabolát,
multak acél hiteit,
s lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva a szűz Hold arcába köpi
s egy nemzedéket egy kerék-
forgása lejárat:

én mégsem a gépet énekelem
márciusba, most mikor
a levegőn, a szél erején
érzeni nedves izét
drága magyar vér italának:
nekem mikor ittam e sós levegőt,
kisebzett szájam és a szók

most fájnak e szájnak:
de ha szétszakad ajkam, akkor is,
magyar dal március évadán,
szélnek tör a véres ének!
Én nem a győztest énekelem,
nem a nép gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,

ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta, lélekzetadó, szent,
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!

hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön új március,
viruljunk ki újra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!

Ó, béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra.
Testvérek, ha túl leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bűnös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!

1916.

Köszönet Ivánnak

és borbalázsnak a fotóért:-))

Az elmúlt hetekben nem sok boldogító, reményre szóló írás jelent meg ebben a blogban.

De most pillanatokkal ezelőtt megcsillant a remény, hogy, talán mégis, még hóban is, hidegben is, a reménytelenség ellenére is a léptünk alatt ott lapulhat a boldogság.

A rejtőzködő

Hopp, itt besüppedt.

Alighanem szerelem

bujkál a hóban.

(Andressew Iván)

"Find my love"..and the first a million kisses










kérlek klikk ide és hallgasd , olvasd együtt a bejegyzést:-))


http://www.youtube.com/watch?v=InNMprncrTs









Ez a történet, nem mese, sőt nem is mesés.
Talán, ha a sors úgy akarja, nem is végleges állapot, csak egy hosszú epizód.


A történet konkrét kezdete a nyolcvanas évekig nyúlik vissza.



Megjelentek a kereskedelmi csatornák, s köztük a sok könnyűzenei csatorna. Olyan lett minden hétvégéjük, mint egy élő zsibongó, daloló, dübörgő zene- doboz
Mindennek tetőzéseként még tavasz is volt. Nyitva ablak és az erkély ajtaja is. Kintről, a fákról a madarak is daloltak. A nap meleg, fénylő sugarán át szinte berepültek a lakásba.Oda ahol többek között a Fairground Attraction zenekar élén Eddi Rieder énekelte:
" faind my love!" Ez a zenekar és az előadó volt a "nagy" kedvencük.Olyannyira, hogy amint meghallották a televízióban felcsendülni kedvencüket, hagytak bizony csapot, papot,főzést, tanulást, vagy takarítást, porszívót, vagy partvist. A bútorokat tovább tolták és mindketten táncra perdültek, énekeltek, táncoltak. Bömbölt a televízió, harsogott kettőjük hamiskás éneke, önfeledten ropták a rumbát Eddievel és zenekarával. Find my love..
.Teltek múltak az évek a kislányból fiatal lány lett de , kettőjüknek még mindig a kedvencük volt minden, amit a Fairground együttestől hallottak.

Időközben megváltoztak a zenei műsorok és már szinte ajándék, meglepetés volt, ha elcsípték azt a dalt, ami már több is volt mint kedvenc, szinte kabalája lett a jó kedvnek, a boldogságuknak, sőt valami mágikus ígéret rejlett ebben a dalban.Talán, ha szabad így fogalmazni, mindkettőjük örökké tartó saját és közös boldogságuk ígérete rejlett a zenében..Hiszen annyira egymásra volt hangolva a gondolatuk, a vágyuk a szívük dobbanása.... Aki nem ismerte volna őket, vagy csak bepillantást nyert az ablakon át kettőjük bolondozásairól,, játékaikról,az élet vezetésükről, azt gondolhatta volna, hogy testvérek mindennapjait látja. Nem testvérek voltak, de ők anya és lánya, akik úgy nőttek össze gondolataikban, cselekedeteikben, érzéseikben, szokásukban, ízlésükben, mint akár, ha ikrek lettek volna.

Ők voltak a nő és a lánya .Egy kis pici család, de nagyon boldog és szerető család.
Akár a mesékben, a szépirodalomban, a regényekben, de az életben sem tart örökké a boldogság.
Ők is már csak pár évig élvezték, élvezhették boldog, önfeledt életüket.
Talán négy, öt év elteltével, az érettségi után a lány kiment Londonba. Tanult és mellette ouperként is dolgozott . Szerencsés is volt, szorgalmas is, így ott is sikeres, boldog hónapokat töltött.Mikor visszajött, ajándékot is hozott szeretteinek. Ráadásnak meglepetést is kapott a nő ( az édesanyja), egy cd és egy videó kazettát, rajta a kedvenc együttesük összes dala, közte a Find my love. A meglepetés örömére, átölelve,nevetve szorongatták egymást és közösen ringatóztak kedvenc rumbájuk ütemére.
Eljöttek az egyetemi évek .Új kihívásoknak kellett mindkettőjüknek megfelelni.
Nagy változások nem történtek, csak a nő figyelme lankadt.Nem vette észre, hogy
az egyetemi élet új vonásokat, új eszméket, egészen más élet igényeket ad lánya
egyéniségéhez. Ez kettőjük harmóniáján alig érződött.Pedig ez már csak a felszín volt,
a mélyben ott dübörgött egy merőben új egyéniség.A XXI. század kihívásainak megfelelni
akaró fiatal nő.Ami nem lett volna baj, csak ezeknek az extrém kihívásoknak nem volt elég muníciójuk.A lány nem ismerte fel önmaga korlátait, önbizalma végtelen erős volt.
Önismerete pedig mindezzel nem volt harmóniában.Annál büszkébb, öntudatosabb volt,
hogy elképzeléseit, vágyait, lehetőségeinek realitását anyjával megbeszélje. Maradt tehát még egy kicsit, a felszínes békés harmónia.Így annál nagyobbat szólt az a lelki bomba, amikor a bejelentette, hogy elmegy, otthagyva anyát, családot.
Sőt nem csak csupán elmegy, de szakít is családjával, anyjával, a régi barátokkal.
Többé vissza se néz.
A lánya elment, s azt mondta örökre.
Sok magyarázatot nem adott Amit mondott az a nő számára érthetetlen, felfoghatatlan és nagyon fájdalmas volt.
A lány új minőségű életre, függetlenségre,önállóságra hivatkozott.Olyan élet ideákkal teli formára, amelyben nem a családé a főszerep, de az individuumé.
Persze, azt elfelejtette elmondani, hogy egy új fiú, az általa ideálisnak gondolt férfi az, akire elcserélte a családját.
A nő megértette, hogy minden amit a lány vádként felsorol, az mind csak azért van, mert érzi, hogy választottját( ezen, nem csupán a fiatalembert kell érteni, de egy úgymond a "szabadúszó" életformát is) bizony nagy fenntartással fogadná el, akár az anyukája akár a család többi tagja, sőt a barátai is. Leginkább az anyukáját , a nő véleményét nem akarta hallani, pont azért, mert annyira ismerték egymást. Tudta, talán a nőnek igaza is lehet.Az bizony a leány ön értékelésében, kudarcot jelentett volna.

A lányka, a kudarcot soha nem tudta elfogadni. Ezért történt mindig, hogy egy, egy rossz jegy, rossz döntés esetén, a mama "hegyeket mozgatott meg", hogy az adott csorbát kiköszörülje.Addig nem is volt baj ezzel, míg a lány, kislány volt. Hiszen az anya mindent magára vállalt, elsimította a kudarc, a tévedés minden következményét és terhét.
A lánya az önálló élete megkezdésével, a nehézségekkel, a tévedésekkel nem tudott és nem is akart megbirkózni.Tévedhetetlennek gondolta magát

Nem hagyta, hogy anyja segítsen neki,sőt írtózott a gondolattól is, hogy tanácsot kapjon. Elhatározta, hogy megmutatja, ha törik, ha szakad, önállóan is képes helytállni mindenben.( a Nő tudta, rájött, hogy ez az ő hibája, rossz nevelési módszere miatt történt ez így.A szeretet- teljes szoros kapcsolatuk, így ütött vissza.Megbukott, mint anya.Hiába oldott meg minden problémát, hiába volt a nagy engedékenység, soha nem volt számonkérés, vagy nagy példálózás, a "bezzeg én megmondtam", soha nem hangzott el köztük.A kívánságok terülj-terülj asztalkája nem volt elég muníció az élethez.

Így aztán "hősnőnk" egyedül maradt.Próbálkozott, érdeklődött régi barátoknál, ismerősöknél is, hol jól, hol kevésbé jól.Leginkább nem járt sikerrel.Hírzárlat volt.A lányáról csak nagyon kevés információja volt és van Nehezen viseli a hiányát, egyre nehezebben.Pedig nem akar tőle semmit, csak átölelni... Talán csak még annyit, hogy hallani azt az édes hangot ahogy beszél, nevet és látni a gyönyörű mosolyát.Érezni, hogy szavak nélkül is összetartoznak, anya és a lánya. Ami pedig a legfontosabb, tudni, hogy boldog, egészséges és révbe ért.
De tudja, hogy az elmúlt 6 év, mióta elszakadtak egymástól, annyi terhet, nehézséget tett az ő vállára, hogy ez önmagának is sok, sőt néha fájdalmas teher.Világosan látja, hogy ha ereje teljében hagyta el az, ki számára a legkedvesebb, akkor most a nehézségekkel , az idő múlásának
sebeivel, már csak teherként, kínos feszengésként élné meg a találkozásukat a lánya.Így már csak a csodában, vagy valami rejtélyes "varázs erőben" hisz.

Ezért hallgatja egyre többet, hogy find my love............

Hymnus (A magyar nép zivataros századaiból)

"Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én, Csekén írta első nemzeti versünket. A költő szemléletében először 1817 után jelennek meg a romantikus jegyek, a haza, a nemzet, a múlt tematizálása. Egy közösség – a magyar nép – részeként értelmezi önmagát, mint költőt, és legfontosabb feladatának az eszményi, erkölcsileg tökéletes közösség megteremtését tartja."
Miért lett bemásolva mindez? Mert ma van a MAGYAR KULTÚRA NAPJA.

Nagy sóhajtással nyugtázta, hogy a mostani helyzetében, a fájdalom, mint hitvány szerető nem hagyta el, önállóan még nem tud járni.(hogy, hogyan tovább az még rejtély, csak remélni tud, vagy a csodában, vagy az orvostudományban, talán a kettő együttesével.)
Nehezen viseli állapotát, hiszen egy „oroszlán” az, ugrani készül:-P
A heverészés csak akkor jellemző rá, ha a munkáját, kalandozását, vadászatait jól végezte és utána igazi hedonista módon nyúlik el és élvezi életének minden percét
Ez most nem az a helyzet.
Pont ezért próbál körömszakadtáig hű maradni önmagához. Hiába a meghívása a Bárkába a mai ünnepi műsorra, nem lesz, nem képes elmenni. oda sem.
Ezért, Kölcseyt olvas és hallgatja Cseh Tamás dalait. Esti programjában a zene lesz a mérvadó.

Próbálja az eredeti programot lelkébe varázsolni ezért, a Csík zenekar. lemeze mellett Sebestyén Márta, Törőcsik Mari és a Budapest Bár zenéivel emlékezik meg, a maga mostani szerény módján a MAGYAR KULTÚRA NAPJÁRA.

A fájdalom csókja...,

( A kép csak illusztráció, bár a "tetthely" azonos, de ez mostanság, csak az egészségeseké:-P)

...a fájdalom,...az olyan érzés, mint amikor a beléd harap akár, egy éhes oroszlán.Ilyen " ajándékot", váratlan meglepetést hozott a nőnek 2010.Pedig nem erre vágyott. Persze ilyen változásra senki sem vágyik Az első fájdalmas órák után felmérte helyzetét és ráeszmélt kevés esélye van a gyors gyógyulásra. Az ügyelet széttárta a karját és értetlenül állt a tünetek előtt.Majd azzal a megjegyzéssel, hogy ártani nem használ, egy Algopyrin injekció után távoztak a nőtől. Még menet közben adtak egy tanácsot, hogy az ünnepek alatt nézzen szét a neten, milyen kórházhoz tud esetleg január negyedikén fordulni, ahol is befogadják és megállapítják a baj okát sőt talán még kezelést is kap. Attól biztos meggyógyul.Olyan kétségbe ejtő állapotba került, hogy minden fájdalom ellenére addig böngészte a fővárosi kórházak profilját, míg arra a megállapításra jutott, hogy a reumatikus( reumatikus? biztos?) fájdalom gyógyításának leginkább megfelelő intézménye, csak az ORFI lehet.A szenvedés és a végzetes nyomorúságtól való félelmétől elszánt bátorsággal hívta fel az illetékes ám számára teljesen ismeretlen főorvost.Másnap január ötödikén már nyomták is a vénájába a megfelelőnek gondolt szteroid infúziót. A hetedik infúzió után sem lett jobb az állapota.Sőt átmenetileg, azt mondták kap egy botot is, hogy könnyen eljusson a zuhanyzóba is.. A bot sem segített. Így aztán a járókeret következett.Ami szintén nem segített mert, a fájdalmai nem csitultak.Mindenek felett az a lelki állapot ütötte szíven, hogy egy hülye és süket öreg asszonynak nézték, hiszen ezek a tünetek azt stigmatizálják, hogy a "néninek" tűrnie kell az állapotát, hiszen ez a betegség, a korral jár a kor pedig mint tudjuk bajjal (sőt bottal:-P) jár.Minden ideg szála tiltakozott ezen státus ellen.De a fájdalom ezt nem vette figyelembe.Sőt a kezelő orvosa is lelkesülten tanácsolta, hogy az akut osztályról ahol feküdt, menjen át a rehabilitációs részlegre, mert ott aztán mindent megkap amitől visszatér az ereje, egészsége, megszűnnek a fájdalmai és tavasszal már talán egy hegy mászó sport körbe is felveszik és meghódíthatja a a csúcsokat.....Észre sem vette, hogy palira vették, mert kellet az ágya, a már fél éve előjegyzésbe vett betegnek.Erre csak akkor döbbent rá, amikor megérkezett a tolókocsival a másik épületbe és ott szinte egy álló napig az ott lébecoló nyugdíjas hölgyeken kívül senkivel sem találkozott.

Öt óra után berobogott egy nővér, aki kioktatta, nem kérdez, nem kér, fekszik. Mit kérdez a beteg? , hogy gyógyszer, kezelő orvos? Ugyan kérem, itt nem jár semmi, hisz ez rehab osztály itt csak rövid hullám és a társai járnak a betegeknek, de ha nem tetszik, akkor fekhet itt három hétig is, mert a személyzetnek nincs kapacitása a betegekre, mindjárt lejár a munkaidő és még adminisztrálnia is kell valamint BKV sztrájk van. Mit képzel a beteg , hogy ő még 1 percnél tovább is itt marad vele ? Nem és nem! Neki családja van, vacsorát kell csinálni a családnak, nem ér rá arra, hogy a beteg extra kéréseit hallgassa, hiszen csak hallgatni képes, mert gyógyszer az nincs.Ja, ha ilyen erőszakos, akkor szól az orvosnak hiszen még nem is vették nyilvántartásba,hiszen az több napig is eltart, de semmi jóra ne számítson, nem szeretik a fájdalmairól panaszkodó beteget.Ez re-ha-bi-li-tációs osztály!! Teccik érteni?

Megértette, már órák óta érti, palira vették, sőt "+ szívességet" kapott a rehabilitációs osztályra kerülésével.Közben az ájulás kerülgette a sajgó fájdalomtól és a megalázó helyzetbe kerülésével. Mert nem betegként kezelték , de egy süket, ostoba értetlenkedő vénasszonynak, aki ahelyett, hogy örülne a lehetőségnek, az orvosért kiállt.Sőt gyógyszert is képes kérni.

Megjött a doktornő és újra játszotta a már ismert lemezt.A nő összeszedte maradék méltóságát és erejét és kérte, no nem a gyógyszert de a betegjogi képviselőt.Ez hatott...... egy kicsit. Kapott 1 csésze teát, 1 szem fájdalomcsillapítót. Majd bevonszolta magát az ágyba, titokban bevette otthonról hozott altatóját,amit vészhelyzet esetére tartogatott.Reggelig félálmában eldöntötte, hogy hazamegy.Kell lennie másik esélynek is, más kórházban, jobb ellátási viszonyok között.

Reggel arra eszmélt, hogy egy orvosi slepp áll vigyázzban előtte, hogy ugyan már, ne tessék a betegjogi képviselőhöz menni, mert...... és mondták érveltek .A nő csak annyit kérdezett,Önök tudják mi okozza a fájdalmaimat, tudnak rá megfelelő gyógyszeres kezelést adni?

Kedveském, nem tudjuk és nem tudunk, mondták a doktorok.Így aztán nem volt más hátra, mint mentőt hívott és hazament.Azóta telefonál, összeköttetéseket keres és reménykedik, hogy ha nem is lesz már hegymászó belőle,( hiszen, soha nem is vágyott rá) de tavaszra talán meggyógyul, járni is fog, sétálni is mehet és ami a legfontosabb, teheti a dolgát.
Megfogadta, hogy mindazért amit átélt, csatlakozik egy olyan civil szervezethez, akik küzdenek a diszkrimináció ellen és védik az emberek jogait, kortól, nemtől és egyéb megkülönböztetéstől függetlenül.
Bejegyezte: cicukám dátum: szombat, január 16, 2010 0 megjegyzés
Címkék: fájdalom_betegség_ remény_ reménytelenség