Köszönet Ivánnak

és borbalázsnak a fotóért:-))

Az elmúlt hetekben nem sok boldogító, reményre szóló írás jelent meg ebben a blogban.

De most pillanatokkal ezelőtt megcsillant a remény, hogy, talán mégis, még hóban is, hidegben is, a reménytelenség ellenére is a léptünk alatt ott lapulhat a boldogság.

A rejtőzködő

Hopp, itt besüppedt.

Alighanem szerelem

bujkál a hóban.

(Andressew Iván)

"Find my love"..and the first a million kisses










kérlek klikk ide és hallgasd , olvasd együtt a bejegyzést:-))


http://www.youtube.com/watch?v=InNMprncrTs









Ez a történet, nem mese, sőt nem is mesés.
Talán, ha a sors úgy akarja, nem is végleges állapot, csak egy hosszú epizód.


A történet konkrét kezdete a nyolcvanas évekig nyúlik vissza.



Megjelentek a kereskedelmi csatornák, s köztük a sok könnyűzenei csatorna. Olyan lett minden hétvégéjük, mint egy élő zsibongó, daloló, dübörgő zene- doboz
Mindennek tetőzéseként még tavasz is volt. Nyitva ablak és az erkély ajtaja is. Kintről, a fákról a madarak is daloltak. A nap meleg, fénylő sugarán át szinte berepültek a lakásba.Oda ahol többek között a Fairground Attraction zenekar élén Eddi Rieder énekelte:
" faind my love!" Ez a zenekar és az előadó volt a "nagy" kedvencük.Olyannyira, hogy amint meghallották a televízióban felcsendülni kedvencüket, hagytak bizony csapot, papot,főzést, tanulást, vagy takarítást, porszívót, vagy partvist. A bútorokat tovább tolták és mindketten táncra perdültek, énekeltek, táncoltak. Bömbölt a televízió, harsogott kettőjük hamiskás éneke, önfeledten ropták a rumbát Eddievel és zenekarával. Find my love..
.Teltek múltak az évek a kislányból fiatal lány lett de , kettőjüknek még mindig a kedvencük volt minden, amit a Fairground együttestől hallottak.

Időközben megváltoztak a zenei műsorok és már szinte ajándék, meglepetés volt, ha elcsípték azt a dalt, ami már több is volt mint kedvenc, szinte kabalája lett a jó kedvnek, a boldogságuknak, sőt valami mágikus ígéret rejlett ebben a dalban.Talán, ha szabad így fogalmazni, mindkettőjük örökké tartó saját és közös boldogságuk ígérete rejlett a zenében..Hiszen annyira egymásra volt hangolva a gondolatuk, a vágyuk a szívük dobbanása.... Aki nem ismerte volna őket, vagy csak bepillantást nyert az ablakon át kettőjük bolondozásairól,, játékaikról,az élet vezetésükről, azt gondolhatta volna, hogy testvérek mindennapjait látja. Nem testvérek voltak, de ők anya és lánya, akik úgy nőttek össze gondolataikban, cselekedeteikben, érzéseikben, szokásukban, ízlésükben, mint akár, ha ikrek lettek volna.

Ők voltak a nő és a lánya .Egy kis pici család, de nagyon boldog és szerető család.
Akár a mesékben, a szépirodalomban, a regényekben, de az életben sem tart örökké a boldogság.
Ők is már csak pár évig élvezték, élvezhették boldog, önfeledt életüket.
Talán négy, öt év elteltével, az érettségi után a lány kiment Londonba. Tanult és mellette ouperként is dolgozott . Szerencsés is volt, szorgalmas is, így ott is sikeres, boldog hónapokat töltött.Mikor visszajött, ajándékot is hozott szeretteinek. Ráadásnak meglepetést is kapott a nő ( az édesanyja), egy cd és egy videó kazettát, rajta a kedvenc együttesük összes dala, közte a Find my love. A meglepetés örömére, átölelve,nevetve szorongatták egymást és közösen ringatóztak kedvenc rumbájuk ütemére.
Eljöttek az egyetemi évek .Új kihívásoknak kellett mindkettőjüknek megfelelni.
Nagy változások nem történtek, csak a nő figyelme lankadt.Nem vette észre, hogy
az egyetemi élet új vonásokat, új eszméket, egészen más élet igényeket ad lánya
egyéniségéhez. Ez kettőjük harmóniáján alig érződött.Pedig ez már csak a felszín volt,
a mélyben ott dübörgött egy merőben új egyéniség.A XXI. század kihívásainak megfelelni
akaró fiatal nő.Ami nem lett volna baj, csak ezeknek az extrém kihívásoknak nem volt elég muníciójuk.A lány nem ismerte fel önmaga korlátait, önbizalma végtelen erős volt.
Önismerete pedig mindezzel nem volt harmóniában.Annál büszkébb, öntudatosabb volt,
hogy elképzeléseit, vágyait, lehetőségeinek realitását anyjával megbeszélje. Maradt tehát még egy kicsit, a felszínes békés harmónia.Így annál nagyobbat szólt az a lelki bomba, amikor a bejelentette, hogy elmegy, otthagyva anyát, családot.
Sőt nem csak csupán elmegy, de szakít is családjával, anyjával, a régi barátokkal.
Többé vissza se néz.
A lánya elment, s azt mondta örökre.
Sok magyarázatot nem adott Amit mondott az a nő számára érthetetlen, felfoghatatlan és nagyon fájdalmas volt.
A lány új minőségű életre, függetlenségre,önállóságra hivatkozott.Olyan élet ideákkal teli formára, amelyben nem a családé a főszerep, de az individuumé.
Persze, azt elfelejtette elmondani, hogy egy új fiú, az általa ideálisnak gondolt férfi az, akire elcserélte a családját.
A nő megértette, hogy minden amit a lány vádként felsorol, az mind csak azért van, mert érzi, hogy választottját( ezen, nem csupán a fiatalembert kell érteni, de egy úgymond a "szabadúszó" életformát is) bizony nagy fenntartással fogadná el, akár az anyukája akár a család többi tagja, sőt a barátai is. Leginkább az anyukáját , a nő véleményét nem akarta hallani, pont azért, mert annyira ismerték egymást. Tudta, talán a nőnek igaza is lehet.Az bizony a leány ön értékelésében, kudarcot jelentett volna.

A lányka, a kudarcot soha nem tudta elfogadni. Ezért történt mindig, hogy egy, egy rossz jegy, rossz döntés esetén, a mama "hegyeket mozgatott meg", hogy az adott csorbát kiköszörülje.Addig nem is volt baj ezzel, míg a lány, kislány volt. Hiszen az anya mindent magára vállalt, elsimította a kudarc, a tévedés minden következményét és terhét.
A lánya az önálló élete megkezdésével, a nehézségekkel, a tévedésekkel nem tudott és nem is akart megbirkózni.Tévedhetetlennek gondolta magát

Nem hagyta, hogy anyja segítsen neki,sőt írtózott a gondolattól is, hogy tanácsot kapjon. Elhatározta, hogy megmutatja, ha törik, ha szakad, önállóan is képes helytállni mindenben.( a Nő tudta, rájött, hogy ez az ő hibája, rossz nevelési módszere miatt történt ez így.A szeretet- teljes szoros kapcsolatuk, így ütött vissza.Megbukott, mint anya.Hiába oldott meg minden problémát, hiába volt a nagy engedékenység, soha nem volt számonkérés, vagy nagy példálózás, a "bezzeg én megmondtam", soha nem hangzott el köztük.A kívánságok terülj-terülj asztalkája nem volt elég muníció az élethez.

Így aztán "hősnőnk" egyedül maradt.Próbálkozott, érdeklődött régi barátoknál, ismerősöknél is, hol jól, hol kevésbé jól.Leginkább nem járt sikerrel.Hírzárlat volt.A lányáról csak nagyon kevés információja volt és van Nehezen viseli a hiányát, egyre nehezebben.Pedig nem akar tőle semmit, csak átölelni... Talán csak még annyit, hogy hallani azt az édes hangot ahogy beszél, nevet és látni a gyönyörű mosolyát.Érezni, hogy szavak nélkül is összetartoznak, anya és a lánya. Ami pedig a legfontosabb, tudni, hogy boldog, egészséges és révbe ért.
De tudja, hogy az elmúlt 6 év, mióta elszakadtak egymástól, annyi terhet, nehézséget tett az ő vállára, hogy ez önmagának is sok, sőt néha fájdalmas teher.Világosan látja, hogy ha ereje teljében hagyta el az, ki számára a legkedvesebb, akkor most a nehézségekkel , az idő múlásának
sebeivel, már csak teherként, kínos feszengésként élné meg a találkozásukat a lánya.Így már csak a csodában, vagy valami rejtélyes "varázs erőben" hisz.

Ezért hallgatja egyre többet, hogy find my love............