Bizony, bizony a kocka, az a bizonyos, el lett vetve. El is gurult, sőt gurul azóta is, messzi völgyekbe, barlangokba mert nem találta meg a helyét.Még minden bizonnyal keresi az élet adta legjobb lehetőséget.

Mi történt azóta az oroszlánnal? cicukám beteg, gyenge. Időnként , mert ám csal a látszat, próbálgatja már az erejét.Nem szereti se azt hogy beteg, se azt hogy gyenge,sem azt hogy elfelejtik ki is ő valójában........ ezért másolom ide a híres és mindenki kedves mesemondójának igaz történetét a beteg oroszlánról.

BENEDEK ELEK meséje és egy kedves oroszlános dal , mert rákattintva és úgy olvasva a történetet bizonnyára a kettő együtt megteszi itt is és a blogon túl is csodatévő mesebeli erejét:

http://www.youtube.com/watch?v=co_rshe59fc&feature=player_embedded

Aki végig olvassa a történetet és szereti cicukáját, remélheti, hogy előbb utóbb minden jóra fordul:-))

Betegen feküdt barlangjában az állatok királya. Elsőnek mackó koma ment hozzá látogatóba.- Hogy van felséged? Hogy szolgál az egészsége? - kérdezte mackó koma alázatosan.- Rosszul, nagyon rosszul, - nyögött az oroszlán. - S ez nem elég: még rossz szagú is a barlangom. Nem érzed, medve koma?- De bizony érzem. Rettentő rossz szag van itt, felség.- Mit? - ordított az oroszlán. - Hogy mered ezt mondani? - Felugrott fektéből és szétszaggatta mackó komát.Nemsokára jött a nyúl is. Egész testében reszketett, amint belépett. De hát az illendőség azt kívánta, hogy lássa: hogy s mint szolgál az egészsége az állatok királyának.- Nem érzesz rossz szagot? - kérdezte az oroszlán.- Dehogy, felséges királyom - dadogta a nyúl. - Pompás illat van itt!- Hazudsz! - ordított az oroszlán. - Bizony rossz szag van itt!Szétszaggatta a nyulat is.Harmadiknak jött farkas koma. Ettől is kérdezte az oroszlán:- Nem érzesz itt rossz szagot?Farkas koma hümgetett s azt mondta:- Nincs itt, felséges uram, se rossz, se jó szag.- Hazudsz! - ordított az oroszlán. - Az nem lehet, hogy se rossz, se jó ne legyen.Bezzeg hogy szétszaggatta farkas komát is.No, de pórul járt a szajkó is, mikor a barlang fölé telepedett és ott fecsegett.- Azt mondd meg - mordult rája az oroszlán - miféle szag van itt?- Rossz is, jó is, - felelt gondolkodás nélkül, szajkó módjára, a madár.- Hiábavaló fecsegés, - morgott az oroszlán, s kitekerte a szajkó nyakát.Ez se fog többé össze-vissza hordani hetet-havat, - gondolta a haragos király.Lehet, hogy éppen madárra vadászott a macska, mert akkor dugta ki a fejét a lombok közül. Alázatosan földig hajolt, mikor nagy rémületére észrevette, hogy miféle hatalmas úr színe elé került.- Nem érzesz rossz szagot? - kérdezte tőle a király.- Ahol felséged van, a rossz szag is rózsaillat - felelt hízelegve a cirmos.- Arcátlan hízelgő! - fakadt ki a király s agyoncsapta a macskát.A kutya arra kóborolt. Ezt is megszólította az oroszlán:- Nem érzesz itt rossz szagot?- Mit kíván felséged? Rossz szagot vagy jó szagot érezzek? - kérdezte felelet helyett a szolgalelkű kutya.Az oroszlán ezt is leütötte. Ő feleletet várt nem kérdést.- Hitvány tányérnyaló! - morogta bosszankodva.Végezetül jött róka komámasszony. Mélyen meghajtva magát, alázatosan hajbókolt: csókolom mind a négy lábát, felséges királyom!- Mondjad, rossz vagy jó szag van itt? - kérdezte az oroszlán.Róka komámasszony ravaszul hunyorított s mondta:- Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, bocsáss meg, de olyan erős náthám van, hogy nem tudom megkülönböztetni a rossz szagot a jó szagtól.- Na, köszönd a náthádnak - mondotta az oroszlán s kegyelmesen elbocsátotta róka komámasszonyt.
Ezért hát én is mindenkit megértő szívvel bocsájtok útjára, ígérem amint újra ereje teljéhez közeledik a kedves oroszlán új fejezeteket lehet itt olvasni .

A testvér blogban olvasható bejegyzés itt is sok magyarázatra adhat választ.

A neten olvasgatva ezt is, azt is, egy tanulmányra bukkantam. Idézek most egy számomra fontos részt az olvasottakból:

,"Bennett szerint egy átlagos ember hét embert tudhat maga mellett biztosan. Azok, akik csak 2, 3 vagy 4 emberrel ápolnak szociális kapcsolatot, nagyobb kockázatnak vannak kitéve. 'Az embereknek tisztában kellene lenniük azzal, hogy a depresszió formájában jelentkező negatív érzelmek, magány és túlterheltség, káros hatással vannak az agyra' - mondta Bennet.

Ez számomra miért érdekes?Mert ha jól körülnézek, bizony a maximum a 4 ember. Ami önmagában nem kevés, de ha tovább olvasom a tanulmányt , bizony rémisztő.Mert ebben a 4 emberben benne van édesanyám, aki abban a betegségben szenved, amit később a tanulmány, mint intő példát emleget.. Sőt azért is, mert mindentől független én is kevésnek tartom. Ettől bizony egyedül, hatástalan magányosnak érzem magam.Miért is? Mert egész életemben közösségi ember voltam. Olyan "társadalmi lény" aki formálta a közösséget, terjeszteni próbálta az általános műveltséghez tartozó ismeretek sorát. Igyekeztem saját példámmal erősíteni, hogy a szabadság, az igazságosság, a szeretet, szerelem, a barátság, boldogság, öröm és derü és mindezek társai adják azt azt a lelki békét és életérzését, amik élhetővé teszik önmagunk és társadalmi életünket.Ezek mind egyéniségem lényegét tükrözték.(félreértés ne essék voltak, vannak hibáim, mint másoknak is)
Most pedig itt állok mázsás terhekkel a vállamon, szinte megoldhatatlan problémák sorával.Ezek bizony negatív érzések sorát hozzák.Erősítik bennem a magányosság érzését. Pedig vágyaimban még élnek a boldogság pillanatai a múltaké és eljőhetőké is.Fülemben viszont felcseng egy vers sora, amelyben szól:" a holló soha már" szeretném, ha rossz verstől "csengene" a fülem.
Ezért próbálok meg mindent megtenni erőmhöz képest, hogy jelen legyek s talán még hassak is. Blogot írok, közösségi oldalakon fejezem ki a véleményem, mint egy felkiáltójelként, hogy : halló még itt vagyok.
Mindenem a rádió, a hírek, események, a zenék, a hangversenyek.Persze olvasok is viszonylag sokat. Pont most van a könvhét utolsó napja.De könyvet venni, vagy színházba-hangversenyre járni, csak mértékkel, nagyon nagy mértékkel tudok.Mondani sem kell, ócska gazdasági szempontjaim miatt.
Mi végre ez a bejegyzés? mert szükségét érzem, hogy megosszam mindazt a félelmet, amit az ember barátaival nem mer megosztani, mert terhelni őket nem szeretném, hisz a mázsáimat nekem kell cipelnem, a problémákat nekem kell megoldani. De!!!, elfáradtam kérem szépen, már régen és nagyon.Szeretnék mint anno Arany János ülni a szigeten és mélázni, merengeni. A válasz most is a : nem lehet.Mert a drága költő is magánya rabja, gondolatai betege lett.Mi lehet akkor a megoldás? Továbbra is keresni azt a "kék madarat" ami még elhozhatja számomra a felmentést, megóv az elszigeteltségtől, segítő kezet is nyújt talán.Valójában hol van a mesebeli Kék madár?
" A madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság és kalitkája az emberi szív.”

Az én szívem eddig is és továbbra is szeretettel telve, nyitva dobog. ( furcsa megfogalmazás, de igaz) Tehát kell lennie egy másik szívnek és ott lakik az a "kék madár"........Talán fészekre talál nálam is..........

A lecke fel van adva, mondhatnám úgy is a "kocka el van vetve"(Alea iacta est mondta Julius Caesar )

Történelmi képek,vágyak peregnek képzeletében, míg lehunyva tartja szemét.A szabadságról álmodik. Nem csupán a mindenkori emberi szabadságot érti ezalatt, de az ő szabadsága is szinte kérdésesnek tűnik. Így aztán tovább figyel egy jelre talán, ami kijelölheti további útját, sorsát.

A főszereplő ( most helyettesítsük a címadóval) tehát az oroszlán szomorú. A kedve nem mondható rózsásnak, bár ez képzavarnak tűnhet, viszont igaz,nagyon igaz.Egy szó mint száz, a főszereplő szomorú és bánatos valamint nagyon bizonytalan, vagy inkább úgy is mondható, hogy elveszni látszik a jövőjére vonatkozó minden álma. Leginkább megfáradt ereje miatt aggódik, hiszen az ő életformája a száguldás, a vadászat,az élet minden percének élvezete.Ez bizony mostanság hibádzani látszik. Ő is mint a vadász, "ül méla lesben":-P ó' micsoda szerep csere..........s miközben mélán mereng jövőjén beléhasít a szörnyű lehetőség, hogy új haza, otthon, terület választásra kényszerül, csak csupán praktikus és anyagi gondjai miatt.Mi lesz már így vele? otthontalanná válik,
ismerős de nem az ő területére kényszerül majd költözni, ahol nem adatik meg számára az ismerős illatok öröme, a jól felismerhető hangok, zörejek jelentése, nem látja se a kék ég fodros felhőit, sem az éjszaka csillagait.Pedig a csillagok fontos jelentéssel bírnak, hiszen ha éjjel felnéz az égre, tudja merre forduljon, elinduljon, vagy várjon még egy csillagnyi pislogásra, egy jelre, egy neszre vagy a távólból zengő párja énekére, a csókra hívó oroszlán-dübörgésre. Így aztán csak az jár a gondolataiban, hogy bizony el kell költöznie, itt kell hagynia az ő területét, édes otthonát . ha itt maradna,előbb utóbb nem lesz ereje semmihez, vadászni se tud majd járni, boldogan nyargalni kedvenc szavannáján se lesz már ereje, sőt párja édes csókját is hiába várná, hisz ha ő elmegy a párja is más vidékre vándorol.Addig míg az égiek döntenek a sorsáról, utóbbi szokását gyakorolja. Fülel és meghallja a távoli éteri hangokat és az
életből beszűrődő zenéket.Most éppen egy régi, régi emberi dal száll felé, amiben szintén az elvágyódásról és a szabadságról énekelnek. Bizony, bizony mert a szabadság (és a szerelem) egyaránt kell embernek, oroszlánnak.Az oroszlán lelkében is felcsendűl a dal. La paloma.......és vágyódik valahová oda ahová a dalban is örök boldogságot ígérnek

Az "oroszláncsók "a mai estén ( anyák napjára) ezt a dalt kapta.